Veremidő

Kötetünkben olyan írások olvashatók, amelyek betekintést engednek a délvidéki magyarság 1918–1920 utáni két évtizedének szellemi útkeresésébe, közösségi építkezésének különböző elképzeléseibe és változataiba. Sokféle javaslat fogalmazódik meg ezekben az írásokban, egy valami azonban közös bennük: a néppel vállalt sorsközösség szándékának a tisztasága. Szerzőik között akadnak, akik a közművelődési egyesületek működését szorgalmazták, mások a gazdasági, pénzügyi, egészségügyi és szociális szövetkezetek létrehozásában vélték meglelni az önerőből történő építkezés lehetőségét, ismét mások a lapkiadást és az irodalom megszervezését tekintették elodázhatatlan feladatnak. Egyetlen dolog tűnt bizonyosnak: csak együttes erővel, közös akarattal képesek megvédeni magukat az új délszláv állam, s benne a szerb nacionalizmus erőszakos hatalomgyakorlásának elsöprő erejétől. Erős és átfogó lelkiség az, ami az életért való harcban elfogadható eszközként egyedül üdvözítő.