A Petneki Katalin által jegyzett Újvidéki emlékképek – Egy fővárosi rajztanárnő levelei, dokumentumai (1941–1946) történelmi jegyzetekkel ellátott kötet tájaink és Újvidék legtragikusabb éveiről szól, amely a megőrzött és publikálásra szánt fényképekkel egyetemben, még ha nem is teljes, de részben hiteles képet nyújt erről, még a napjainkban is kissé tabutémának számító időszakról.

A könyv a második világháború idején és közvetlenül azt követően kíséri nyomon egy, a „visszacsatolt Délvidékre” helyezett fiatal tanárnő benyomásait az új környezetéről, amely a város történetének egyik legtragikusabb időszakáról szól, nemcsak a második világháborús években, hanem a város egész történetében. A tanárnő története mellett, amely legnagyobbrészt Újvidéken, de Budapesten és Győrben zajlott, a „háborús” változások is nyomon követhetőek.

Petrich Katalint, mint ahogyan az a levelekből és a szerkesztő jegyzeteiből kitűnik, 1941 tavaszán helyezték a visszatért Délvidék egyik, a nemzetiségi összetétele miatt talán legneuralgikusabb városába, Újvidékre. Petrich Katalin innen írja leveleit főleg édesapjának, Petrich Gyulának, majd a szintén a háborús Újvidékre csöppent Petneki Jenő zenetanárnak és karnagynak, aki a későbbiekben a férje lesz.