Fohászok óceánja

Bocsáss meg nekem, Atyám, mert vétkeztem. Vétkeztem a szerelemmel, és vétkeztem a hazugsággal. Elrejtettem előle magamból mindazt, amiről úgy gondoltam, nem szabad megismernie. Csak az álarcomat mutattam felé. A szerelem, a szenvedély álarcát. Úgy vettem magamra a házasság szentségét, hogy belül üres voltam, mint a halott kagylóhéj, amelyben nincs semmi, amely sötétben rejtőzik. És ebben a sötétségben most egy élet növekszik. Szeretetben növekszik, pedig a sötétség közelében él.
Megbocsátasz, Atyám? Megbocsátasz ennek a gyermeknek?
Ó, bárcsak megszabadulhatnék a félelemtől, hogy szabadon beszélhessek!
És rettegek attól, hogy sosem leszek képes elmondani.
Nézem, hogy lesz egyre sűrűbb a hazugságok hálója, érzem, ahogy egyre szorosabbra hurkolódik körülöttem. A szeretet nem élhet sötétségben. A szeretet a fény felé törekszik. Én, a hazugságok gyermeke, nagyon is jól tudom ezt."

Tandi Jo Reese fiatal nő, aki minden erejét összeszedve kilépett rossz házasságából, és két gyerekével együtt visszaköltözött szülővárosába, az óceán partján fekvő, csodálatos szépségű Hatteras szigetére. Abban bízik, itt új életet kezdhet, a helyiek pedig szeretettel fogadják. Tandi az idős Iola Anne Poole-tól bérel egy kis házikót, és amikor az asszony meghal, őt bízzák meg a feladattal, hogy takarítsa ki Iola hatalmas, zegzugos viktoriánus házát.

Tandi egy különös véletlennek köszönhetően elképesztő felfedezést tesz a házban: megtalálja Iola elrejtett imádságos dobozait, amelyekbe Iola tízéves korától kezdve egészen élete végéig gyűjtötte a feljegyzéseit. A dobozokba zárva egy hosszú élet története rejtőzik - egy zárkózott, de gazdag lelki világú nő reményei és kívánságai, félelmei és gondolatai, amelyek egy rendkívüli életről tanúskodnak. A papírok hitről, útkeresésről és szerelemről mesélnek, Iola utolsó, papírra vetett sorai pedig Tandi életében is mindent megváltoztathatnak...

Lisa Wingate regénye csodálatosan megírt, szívbe markoló történet hitről és a szeretet gyógyító erejéről.