Énekes Krisztina rongyikái

Az egykori Új Symposion folyóirat három szerzője áll Bencsik Orsolya irodalomtörténészi érdeklődésének előterében: Juhász Erzsébet, Végel László és Tolnai Ottó. Könyvének Juhász Erzsébet egyik hősnőjére, Énekes Krisztinára mutató címe és a vizsgált szerzők sorrendje a könyv alcímében is azt mutatja, hogy közülük elsősorban Juhász Erzsébet életművére fókuszál, „otthonkeresését” kutatja, vagyis a saját vajdasági magyar világhoz és a nagy előd, Szenteleky Kornél által megalapozott irodalmi kultúrához való viszonyát. A két ismertebb pályatárs műveihez is érdemben szól hozzá, illetve további műveket is bevon vizsgálódásaiba, de a könyv Végel László- és Tolnai Ottó-fejezetei vagy Danyi Zoltán-, Aaron Blumm- és más utalásai is inkább Juhász Erzsébet prózaírásának kortárs összefüggésekbe való helyezését segítik. Juhász Erzsébet korán félbeszakadt életműve régóta várja már monográfusát – Bencsik Orsolya olvasásmódja pedig nagyszerűen illeszkedik ehhez a prózavilághoz. Megfelelő terepismeretekkel rendelkezik, tájékozott azokban a vajdasági magyar és jugoszláviai kulturális és prózapoétikai előzményekben, amelyek feltételezték Juhász Erzsébet prózavilágának alakulását; megvan az a személyes olvasói érzékenysége, amellyel a Juhász-elbeszélésmód finomabb árnyalataira is fogékony tud lenni; irodalomtudományi ismeretei révén pedig eredményeit szakszerűen tudja közvetíteni. Mindezeken túl, szépírói tapasztalatai révén is van egy, a témájához hasonulni képes esszéírói stílusa, amely könyvét élvezetes olvasmánnyá teszi. (Ladányi István)