Kérdése van? Hívjon minket! +36-20/417-6567
A 30 éve kezdődött balkáni háború legnagyobb vesztesét, Szarajevót idézi fel a szerző.
3,5 évi ostrom, 12000 halott (1600 gyermek). A világ civilizációs csődje játszódott le egy vajdasági, magyar művésztanár szeme láttán. Ebből a szempontból próbál magyarázatot találni, kinek volt és mi célja földig rombolni egy olimpiai várost. Várost, hol százával jöttek a vajdasági gyerekek, mert befogadták őket.
A délszláv háború előtt, a vajdasági magyarok közül is sokan Szarajevóban folytatták a tanulmányaikat, köztük Baráth László, aki a zenei pályát választotta és klarinétművész lett. Önéletírás, élménybeszámoló, élettörténet, napló, bárminek is nevezzük a könyvet műfajilag, nem tévedünk. Valahol mindez egyszerre.
Baráth László, művésztanár: „Szarajevó Európa Jeruzsáleme volt. Több vallásos, több kultúrás város, és ezt talán valahol elgondolták, hogy ezt a hatalmas egységet, ezt a gyönyörű együttélési technikát meg kell szüntetni. Én így érzem. Mivel pedagógus vagyok, zenetanár, művésztanár, nekünk még fájdalmasabb ezt feldolgozni, ugyanis emberi és szakmai megbecsülés, amit Szarajevó adott az rettentő kegyetlenül érintett nem csak engem, hanem azokat az embereket és volt diákjaimat is, akik a könyvben vallomásokat tesznek. Tehát ez a könyv tulajdonképpen egy vallomásregény. Az életemről, Szarajevóról, az akkori helyzetről. Lehet egy kicsit szociális keresztmetszet is.”
