Carsten Henn A történetsütödés lapjain önmagunk elfogadásáról, a jó élet hozzávalóiról ír - és a kenyérsütés művészetéről.

A kenyérsütés majdhogynem tánc. A tésztát ritmusosan gyúrják, a kéz forgatásától, a csípő lendületétől lesz sima. Sofie, a volt balerina lenyűgözve figyeli Giacomót, az olasz péket munka közben. Holott az volt a szándéka, hogy a kisegítői állást a falusi sütödében felmondja, amint teheti. Egész élete kisiklott, mikor tánckarrierjének vége szakadt. Kicsoda ő, ha nem táncolhat? Ki fogja szeretni, ha többé nem tündököl a színpadon? Csakhogy Sofie a kis sütödében messze többet talál puszta elfoglaltságnál: egy egyszerű ember bölcsességét, az apró dolgokban rejlő boldogságot és a bátorságot a változtatáshoz. Meddig táncolhatunk még, miután elhallgatott a zene? - kérdezi magától Sofie a könyv elején, és a végére már tudja a választ.
A történetsütödés körbeölel, mint egy meleg takaró. Megérint, miközben szórakoztat, sőt hosszú távon inspirál.